A Shagya Arab Története
A 18. század végétől a hadsereg egyre gyorsabb és jobb lovakat igényelt. A lovaknak nemcsak gyorsnak és kitartónak, hanem elegánsnak is kellett lennie. A tenyésztést rendelkezésekkel szabályozták. II. József 1789-ben Bábolna-Banapusztán megalapította a Bábolnai Császári és Királyi Ménest, ahova küllem és teljesítmény szerinti válogatás után kerülhettek be a lovak. 1806-ban a Ferenc császár által kiadott rendeletére "kiváló és nemes" állomány tenyésztése lett a feladat. Báró Csekonics (Csekonits) József méneskapitány elsősorban mezőhegyesi kancákkal, néhány spanyol és egy arab ménnel olyan alapállományt hozott létre, ami megfelelt a kiemelkedő minőségű lóállomány előállítására. 1816-ban született határozat szerint a magas arab vérhányadú bábolnai kancákat csak arab mének fedezhetik, és létrejött a bábolnai arab. 1835-ben érkezett Szíriából Bábolnára a fajta névadója, Shagya Senior. 

Az 1878. és az 1900. évi párizsi világkiállításokon a shagya-arabok nagy sikert arattak. A fajta virágkorát Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnoksága alatt élte 1932 és 1942 között. Akkor vált a shagya-arab világhírű fogatfajtává. A II. világháborúban a ménes súlyos károkat szenvedett. A háború után Bábolnát "szocialista mintagazdasággá" alakították. De a baromfitenyészet hozott annyi pénzt, hogy mellette a ménest is fenntarthatták. Két változatot tenyésztettek, az arab telivéreket és az arabfajtát, azaz a shagya-arabot.

Az 1967-ben megalakult WAHO, az Arab Lovat Tenyésztők Világszövetsége csak azt a lovat fogadta el arabnak, melynek minden őse Arábiából származik. Ekkor kezdődött a jóhírű bábolnai arab lovak eladása külföldre. A shagya arabot különálló fajtaként a WAHO 1978-ban ismerte el. A shagya arab fajtába tartozás feltétele, hogy a lónak legfeljebb a tizedik ősi sorában lehet csak nem arab ős, a telivér arab aránya pedig nem haladhatja meg a 9/16-od részt.

Jellemzői
A shagya arab tömegesebb, inkább "félvéres" benyomást kelt, ennek ellenére nemes küllemét nem veszítheti el. A Shagya-arab az arab fajtajelleget magán hordozó, de a telivér arabnál tömegesebb, nemes, arányos, elegáns ló. Feje száraz, nemes, ék alakú, széles homlokkal, kiemelkedő szemboltozattal, kint ülő, sötét színű, értelmet sugárzó szemekkel, finom orrcimpákkal, melyek izgalmi állapotban szinte négyzetszerű alakot öltenek. A fülek kicsik és kecsesek, hegyük egymás felé görbül. A nyak magasan illesztett, mérsékelt hosszúságú és ívelésű, melyet vékony szálú sörény díszít. A mar jól izmolt, a hát középhosszú, rugalmas, amely jó kötéssel kapcsolódik a jól izmolt farhoz. Jellemző a magas faroktűzés és zászlós faroktartás. Kívánatosak továbbá az izmos, dőlt lapocka és felkar, a terjedelmes, tiszta, száraz izületek, a tiszta szárak, a szabályos ép paták. Lépése energikus és gyors, ügetése lendületes, rugalmas, vágtája kerek, gördülékeny, tért nyerő.

Méretei:
marmagasság bottal: 152-160 cm,
szalaggal: 163-172 cm,
övméret: 178-187 cm,
szárkörméret: 19-20 cm.
Színe leggyakrabban szürke, de pej, fekete, sárga is előfordul.

Hasznosítása
A Shagya-arab az arab fajtacsoporton belül egy viszonylag nagyrámájú, tetszetős küllemű, nemes ló, amely hátaslóként vagy fogatlóként bárki számára használható, vérmérsékletében, teljesítőképességében kielégíti a szabadidő és lovassportban a táv- és a vadászlovaglásra alkalmas lóval szemben támasztott követelményeket. A fajta jellemzője az élénk vérmérséklet, a szelíd, jóindulatú természet, a tanulékonyság, könnyű kezelhetőség. A fajta értékét mutatja, hogy a nemzetközi lovassport élvonalbeli egyedei között mindig találunk olyanokat, melyek származásában Shagya-arab nemesítő található. A távlovagló versenyeken legeredményesebb lovak is ebből a fajtából kerülnek ki.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Shagya-arab
               http://equissima.freeweb.hu/shagya.htm